HAT

Corran hatalmasat tüsszentett, minek eredményeként az asztalra telepedett port Mirax felé fújta.

- Hogy lehet egy ilyen pokoli világon élni? Itt még a por is porzik.

Mirax bágyadtan széttárta a karját.

- Ez nem is olyan rossz, mint amilyen lehetne, Corran. A Talaseán megpenészedik az étel, amíg a tányértól a szádhoz emeled.

- Igen, de ott vannak kemencék, amikben meg lehet sütni a dolgokat. Nem az egész világ olyan borzalmas. - Corran a kézfejével letörölte az izzadságot, és lerázva a kezéről, a közelben álló csuklyás jawákra fröcskölte, akik maguk is bűzlöttek az átható izzadságszagtól. - Utálom.

Mirax rápillantott koréliai whiskys üvege mögül.

- Ez legalább száraz hőség.

- Száraz hőség van egy robbanó kazánban is. Attól még nem elviselhetőbb, hogy száraz. - Corran tenyerét a koszfoltos asztalra fektette. - Egyáltalán mit keresünk itt? Ez az asztal több csatát láthatott, mint az osztag legtöbb X-szárnyúja. Ez az egész kísértetiesen hasonlít az Akrit’tar szigorúan titkos bázisaira.

- A látszatot fenn kell tartani, drágám. - Mirax bal felé húzódott, hogy jobban áttekinthesse a tibacfüstös kantint. - Chalmun kocsmáját mindenki úgy ismeri, hogy itt gyűlnek össze a galaxis legmerészebb pilótái. Én nyilván megfelelek ennek az elvárásnak, ahogyan te is. Pillanatnyilag nem dolgozom, de meglehet, hogy ezeknek a fickóknak egy része éppen olyan ládákat akar cipelni, amikben a mi fegyvereink vannak. Bírd ki valahogy! Meg aztán Gavin akarta, hogy itt randevúzzunk.

- Ő bizony. Nyilván mert még sosem járt itt, és most sem akart egyedül idejönni - mondta Corran nem kis ellenszenvvel a hangjában, amit azonban mosolyával ellensúlyozott. - Ha nekem azt mondanák, vegyem át ennek a kocsmának a vezetését, előbb átalakítanám. Szőnyegbombázással kezdeném...

Mirax elképedve nézett rá, de Corran tudta, hogy felháborodása csupán mesterkélt.

- Lehet, hogy nem ez a társaság a galaxis krémje, de azért nem olyan rossz gyerekek ezek. Az apám gyakran elhozott ide, amikor még gyerek voltam. Lehet, hogy odakint nehéz fiúknak számítottak, de hozzám mindig kedvesek voltak. Wuher, a csapos, akit ott látsz, gyakran készített nekem egyfajta édes fizzt, és a csempészek is sokszor leptek meg idegen világokról származó különleges italokkal.

Corran a fejét rázta.

- Szeretném látni a bevándorlási engedélyüket. „Mi célból látogatott a bolygónkra?" „Gyilkosság, rablás, csillámdrogcsempészés, na és ajándékot hoztam egy aranyos koréliai kislánynak."

Mirax kuncogott.

- Igen, el tudom képzelni, hogy néhány aktában ilyesmi is szerepel.

Kacagása egy pillanatra elnyomta a kantinban folyó társalgás zsivaját. Corran kihúzta magát, amint megpillantotta a két alakot, akik a bárpult mellett állva feléjük fordultak. Az egyik rodiai volt, a másik devaroni, mégis mindketten egyformán kéjsóvár pillantással meredtek Miraxra. Az asztal felé indultak, de italukat a pulton hagyták, nyilván azért, hogy mindkét kezük szabadon maradjon.

A devaroni kurtán intett.

- Az asztalunknál ültök.

Corran az alkóv falának támasztva a hátát igyekezett elkerülni a hátbatámadást, de hátradőlve megpillantotta a két ruffiait, akinek övén kábító lógott. Nem tudom elvenni tőlük, mielőtt ezek rám támadnak. Kétségtelen, nem maradt más módja az affér elintézésének, mint hogy átadja az asztalt, és rendel nekik egy kört.

- Bocsánat, de nem vettük észre...

- És az igazság az, hogy egy cseppet sem érdekel a dolog - dőlt előre Mirax, és mutatóujjával a rodiai gyomrába bökött. - Mert ha két ilyen kiszáradt sírrabló, mint amilyenek ti vagytok, összetéveszt bennünket holmi jundlandi harmatszedővel, akkor könnyen a Sarlakk szájában végezheti.

- Mirax? - esett le Corran álla.

A devaroni hüvelykujjával a saját mellére bökött.

- Van fogalmad róla, hogy ki vagyok én?

- Van fogalmad róla, mennyire nem érdekel? - kérdezte Mirax oldalt hajtva a fejét. - Szóljatok a jawáknak, hogy helyesen írják a neveteket a hullazsákra, amikor eltakarítanak titeket innen.

A rodiai már éppen ordítani akart, amikor vaskos husáng dörrent a bárpulton. A humán csapos az alkóv felé mutatott.

- Hé!

A devaroni szarva megcsillant a félhomályban, amint a kezét megadóan feltartotta.

- Oké, tudjuk. Nincs lövöldözés.

Wuher keserves grimaszt vágott.

- Nem arról van szó, homokagyú. Tudod te, kivel beszélsz? Ez Mirax. Mirax Terrik.

A devaroni szürke bőre láthatóan lángba borult, s a rodiai is halványabb zöldre sápadt.

- Terrik? Mint Booster Terrik?

Mirax elvigyorodott.

A csapos utánuk vitte az italukat az asztalhoz.

- Gondolkodj, fajankó! Ez a lánya. Most pedig kérj bocsánatot, máskülönben a jawák máris méretet vesznek rólad! - A közelben ácsorgó jawákra pillantott.

A devaroni meghajolt Mirax előtt.

- Ah, ó, én... bocsánatot kérek, amiért zavarni mertelek. Én... nos, nem érdekes... de ha a szolgálatodra lehetek, ne tétovázz kérni. - Bocsánatkérését a rodiai halk búgása kísérte, amit Corran szimultán tolmácsolásnak fogott fel.

Mirax felemelte a fejét, és rávillantotta jeges tekintetét.

- Elállod a fényt.

Mindketten sűrűn hajlongva hátrálni kezdtek. A kantinban nevetés csattant, hol harsányabban, hol mérsékelten, de az egész helyiség jól mulatott a pórul jártakon.

Corran megnyalta az ajkát, és csak akkor jött rá, hogy a torka teljesen kiszáradt.

- Ah, Mirax, hogy mertél ebbe belevágni?

- Mint korábban mondtam, adok a megjelenésre. - Szélesen Corranra vigyorgott. - Te eddig csak az érzéki oldalamat láttad.

- Meg azt is, hogyan pörkölted le azt a rohamosztagost a siklójáról a Coruscanton.

- Ó, igen, tényleg, volt valami hasonló esetem.

- Igen, gondolom nem az első, de akkor sem látom okát annak, hogy verekedést provokálj.

- Én nem aggódtam - vonta meg a vállát Mirax. - Neked kellett volna megküzdened velük.

Még hogy nekem? Corran egy pillanatig elgondolkodott.

- Kösz, hogy megszavaztad a bizalmat, de...

Mirax kinyújtotta a kezét, és megszorította a Corranét.

- Tudtam, hogy Wuher közbe fog lépni... ezt a játékot már eljátszottuk néhányszor. - Előhúzta az asztal alól a jobb kezét, amiben egy apró kábító lapult. - Gondoskodtam magamról, de amint Wuher kimondta a nevemet, tudtam, hogy nem lesz baj.

Corran a homlokát ráncolta.

- Itt mindenkinek vannak ismerősei, csak énnekem nem? A Nyolcvanhatos Dokkban landoltunk, mert az egy Gavin nevű alak rokonának a tulajdonában áll. És a Huff nevű nagybácsikájával készülünk találkozni. Apádnak olyan hírneve van itt, hogy ez a két alak, akik egyébként kiszívnák a döglött bantha fejéből a szemgolyót, hanyatt homlok meghátrált a hallatán.

Mirax vállat vont.

- A Tatuinon kedves kis közösség él. A Darklighter család elég befolyásos errefelé. A birtok, ami fölött idejövet átrepültünk, Huff bácsié. Ami pedig az apámat illeti, igen, neki jó kis reputációja volt itt, amíg a te apád a Kessel fűszerbányáiba nem juttatta. Ez azonban nem csorbította a hírnevét. Lefogadom, hogy a Korélián, a CorSec kantinjában a te neved ugyanilyen jól cseng.

- Lehetséges, de ha egy mód van rá, itt ne próbáljuk ki a hatását, oké?

- Nem hiszem, hogy apám nevének puszta említése megóvna téged, ha valamelyik ellenségeddel akadnál itt össze.

- Az én nevem kiejtése pedig éppen a halálomat jelentené, ha itt az apádba botlanánk. - Corran lapos pillantást vetett Miraxra. - Értesítetted már apádat arról, hogy viszonyt kezdtél nemezise fiával?

- Még hogy viszonyt kezdtem? - Mirax játszadozni kezdett a fegyverével. - Azt hittem, azon a stádiumon már túl vagyunk!

- Ez igaz, de ne térj ki a válasz elől.

- Nem, nem árultam el neki - felelte Mirax. - Mivel halott voltál, nem volt értelme elmondani neki... nem akartam, hogy olyankor kezdjen dühöngeni, amikor nekem majd kiszakad a szívem a fájdalomtól. És azóta, hogy visszatértél, nekem sok dolgom volt, meg aztán igazából azt sem tudom, hol lehet a visszavonulása óta.

- A legtöbben, ha visszavonulnak, egy helyben maradnak, hogy pihenhessenek.

- Apám nem tartozik a többséghez - mosolyodott el Mirax. - Booster számára a visszavonulás a munkája folytatását jelenti, csak éppen nem a haszonért teszi, hanem a barátainak, szívességből. Amolyan üzletkötőnek alkalmazzák, aki helyettük tárgyal határidőkről, meg ilyesmi. Ez nem annyira kockázatos elfoglaltság. Most boldog, és pillanatnyilag ennek nincs alternatívája.

És éppen emiatt nem szóltál róla nekünk. Corran bólintott. Tökéletesen megértem. Az apám nem értené meg, ezért örülök is, hogy nem kell arról győzködnöm, hogy az a legjobb, ha halottnak hiszi ellenfelét.

Gavin jelent meg a kocsma ajtajában. Egy pillanatra megállt az előtérben, a detektordroid előtt. Jobbra-balra fordulva apró tatuini porfelhőt permetezett a droidra. Szürke köpenye alatt az ing valamikor fehér lehetett. Azonkívül fekete mellényt, barna pantallót és térdig érő csizmát viselt. Derekán egy övben kábító lógott, melynek alsó végét a combjához rögzítette egy szíj.

- Pont úgy nézel ki, mint egy kalóz, barátom - intett felé Mirax. - Gavin, erre!

Corran egyetértett Mirax értékelésével, noha Gavin idétlen vigyora valamelyest szétrombolta ezt a képet.

- Mindent elrendeztél?

Gavin bólintott.

- Odakint egy terepsikló vár. Nem nagy, de ez van. Próbáltam egyet Huff bácsikámtól kölcsönkémi, de azt mondta, hogy amikor utoljára a Zsiványkommandónak kölcsönadott egy siklót, azt nem a legjobb állapotban kapta vissza.

- Akkor talán indulhatunk is. - Mirax felállt, és kis kábítóját a tokjába dugta. Belekotort a zsebébe némi aprópénz után, s közben a csapos felé fordult. - Mennyi?

Wuher megrázta a fejét.

- A barátaitok már kifizették - intett a devaroni és a rodiáni felé.

Mirax elvigyorodott.

- És persze rólad sem feledkeztek el, ugye?

- Nagylelkűek voltak, igen.

- Jól van.

Mirax Gavin nyomában kiment a kocsmából, a sort Corran zárta. Belebújt ujjatlan, sivatagi köpenyébe, és a vállára terítette. Az oldalsó hasíték lehetővé tette a számára, hogy ha kell, gyorsan előkapja a kábítót vagy a fényszablyát. Remélte azonban, hogy erre most nem kerül sor.

A fényszablya miatt kissé esetlennek érezte magát. Mindig úgy hitte, hogy az valami előkelő fegyver, amit csak ritkán szokás elővenni. Az ő szakmájában a Stokhli permetrúd és a kábító éppen elegendő volt a konfliktusok megoldásához. A fényszablyát mindaddig nem ismerték, amíg a Birodalom konfliktusba nem keveredett a Jedi Lovagrenddel, s miután Luke Skywalker hőssé vált, egyesek szemében a fegyver puszta látványa tiszteletet ébreszt. Olyan fegyver volt ez a szemében, amit akkor hord az ember, ha nehézkesnek ítéli a kábítót.

S fegyverjellegénél fogva Corran kényelmetlennek tartotta a viselését, ugyanakkor büszke is volt rá, hogy birtokolhat egyet. Úgy érezte, joga van birtokolni. Eleinte úgy vélte, ez tiszteletlenség a nagyapjával szemben, de azután rájött, hogy Rostek Horn is az életét tette kockára, hogy megvédje Neeja Halcyon feleségét és gyermekét a birodalmi jedivadászokkal szemben. Nemcsak az ő emléke okán kell megbecsülnie a fegyvert, de elesett bajtársai miatt is. Azt hiszem, nagyapa büszke volna rám, ha látná, hogy viselem a szablyát. És ezért viselnem is kell.

Corran ellenzőt formált a szeme elé, és kilépett a két nap tüzétől perzselő tatuini délutánba. Gavin a terepsikló felé intett. A jármű Corrant a régi, jól ismert SoroSuub XP-38-asra emlékeztette, jóllehet ezen a modellen azóta sok változtatást eszközöltek. Az utasfülkét előrefelé meghosszabbították, így több ülőhelyet és nagyobb rakteret nyertek. Az átalakítás esetlenségénél is jobban zavarta azonban Corrant a porréteg alól kivillanó rózsaszínvörösbarna festés.

Corran Gavin vállára tette a kezét.

- Tudom, Gavin, a buckapatkányokat vajmi kevéssé érdekli, hogy milyen színű terepsiklóról lövöd le őket, de az a járgány egyenesen hajmeresztő színű.

Gavin elvigyorodott, és kibújt Corran karja alól.

- De meg lehet vele spórolni a gyaloglást, és ez az, amiért áldoztam rá a költségvetésből. Szállj be! Ez a kicsike még az esetlen karosszériájával is képes háromszáz klikkre óránként, és a kraytsárkányok sem fogják a színe miatt ehetőnek nézni. Semmi perc alatt ott leszünk.

Az út valójában fél standard óráig tartott, ami több volt, mint „semmi perc", és a végtelen, úttalan sivatag úgy tűnt, örökre körbefogja őket. Ha mögöttük nem örvénylett volna a porfelhő, Corran azt hihette volna, hogy egy helyben állnak. A Jundland-sivatagot szegélyező hegység szürke sávja messze előttük derengett, azon kívül semmilyen tereptárgy nem mutatkozott.

A tájékozódási pontok teljes hiány ellenére Gavin minden baj nélkül odatalált Huff bácsi birtokára. A röpke pillantás, amit Corran érkezésükkor a Pulsar Skate-ről vetett rá, egyáltalán nem a valós képet sejtette a számára. Fentről minden normálisnak tűnt - egy kisebb településnek, amit épületek szegélyeztek, amikre egy magányos torony vigyázott. A földről szemlélve azonban kiderült, hogy a birtok - a kis házikókat és a tornyot leszámítva - többnyire a felszín alá épült. Gavin a terepsiklót leparkolta a bejárat mellett, egy sor más sikló mellé, azután Miraxot és Corrant egy lépcsőn lekísérte a központi udvarra. Az épületek egyhangú, fehér festése elvakította Corrant, de Corran tudta, erre azért van szükség, mert a fehér szín nyeli el a legkevesebb napsugárzást - ahhoz mégis elegendőt, hogy az ő megítélése szerint így is elviselhetetlenné váljon a klíma.

Az egyik boltíves ajtóban megjelent egy szürke hajú asszony, és azon nyomban elmosolyodott.

- Gavin Darklighter, hogy megnőttél! - Az asszony nyomában egy sereg gyerek özönlött az udvarra a totyogó kisbabától a kamaszig mindenféle méretben.

- Lanal néni! - Gavin odarohant hozzá, és hevesen átölelte. Azután ellépett az asszonytól, és elvégezte a bemutatás szertartását. Corran sorra kezet fogott az unokatestvérekkel is, de a végén már nem tudta, kinek mi a neve.

Lanal elmagyarázta, hogy ő Huff Darklighter harmadik felesége, és valamennyi gyerek az övé.

- Biggs halála megrendítette Huffot. Úgy döntött, még több örökös kell neki. Második felesége azonban kijelentette, hogy neki semmi kedve még egy gyerekhez azon kívül, amit már megszült. El is hagyta, és akkor Huff elvett engem.

- Biggs anyja a születésem előtt halt meg. Lanal néni valójában az anyám testvére, így mindkét ágon a nagynéném. - Gavin homlokon csókolta az asszonyt. - Találkozhatunk Huff bácsival?

Lanal bólintott.

- Azt mondta, kísérjelek a könyvtárszobába. Most éppen tárgyal valakivel, de nemsokára végeznek.

- Nagyszerű.

A Darklighter-birtok Corran szemében döbbenetes ötvözete volt a Tatuin megkövetelte célszerűségnek és a galaxis távolabbi vidékeire jellemző eleganciának. A szökőkutak, medencék értelmetlen pazarlásnak számítottak volna, de Darklighterék acélüveg transzparensek mögé kényszerítve mégis becsempészték lakóhelyükre a víz illúzióját. Ahol más lakásokban halvány színűre festett oszlopok álltak, ott Darklighteréknél lágyan gyöngyöző vízoszlopok tartották a mennyezetet. A falak színe, a dekoráció, mind ugyanazt a színárnyalatot őrizték, mintegy feloldva az épület egyébként egyhangú szögletességét. A mértékkel alkalmazott acélüveg ablakok a tágasságot szolgálták, maga az épület mégis nagyon hasonlított a Coruscanton megszokott hagyományos épületekhez.

A könyvtárszoba is, ahová Lanal vezette őket, ugyanezt a benyomást keltette. A falakat a padlótól a mennyezetig polcok fedték, kivéve azon a két ponton, ahol az ajtók voltak. A déli oldalon léptek a házba, és egy kettős ajtón át jutottak a könyvtárba. Az ajtók és a polcok nyilván duraplastból készültek, de Corran nem esküdött volna meg rá, hogy nem igazi fából vannak. Ha ez így van, akkor több fényévnyi távolságból importálhatták, és többe kerülhetett, mint egy osztagnyi X -szárnyú.

Corran megborzongott, amikor a könyvtárba lépett. A polcokon apró dobozokban sorakoztak az adatkártyák, köztük csak itt-ott törte meg az egyhangúságot valamilyen csecsebecse, emléktárgy. Ami Corrant mélyen megdöbbentette, az a hasonlóság volt, ami ezt a könyvtárat a Lusankyán látotthoz kapcsolta. Noha semmi nyoma nem látszott annak, hogy ez itt a Coruscant felszínéből kiszakadt hajó könyvtára volna, rettenetesen hasonlított a Császári Központban szokásos könyvtárbelsőkre.

Feltételezem, hogy egy ilyen sikeres üzletember, mint amilyen Huff Darklighter, igyekszik az otthonát a császári hivatalnokok otthonához hasonlatossá tenni. A Winter által Huffról adott összefoglalóból Corran tudta, hogy Huff gyakran adott szállást a Tatuinra jött birodalmi hivatalnokoknak. Minden bizonnyal ez a belső elrendezés ihlette Huff fiát, Biggset arra, hogy a Katonai Akadémiára jelentkezzen, ami egyébként a veszte is lett. Mivel Darklighter nem hibáztatta önmagát a történtek miatt. Látszólag a birodalmiak neki tett szívességei okozták a fia halálát. Ebből következően, mivel Biggs a Lázadók hőse, Darklighter hajlandó lesz egyezkedni az új Köztársasággal.

Gavin körülnézett a polcokon, és elmosolyodott.

- Huff dolgozószobája a toronyban van. A tárgyalószoba pedig a szomszédban. Ha kikíséri a vendégét, mi bemehetünk. És ha megtudja, hogy koréliai vagy, Whyren's Reserve whiskyvel fog kínálni.

Mirax elmosolyodott.

- Elfogadom, és lehet, hogy megalkuszom a rejtett készletére.

- Oké, de első a kötelesség - emelte fel a mutatóujját Corran. - Nekünk fegyver, muníció és pótalkatrész kell. Minden egyéb csak utána jöhet.

Mindketten bólintottak, majd a tárgyaló ajtaja felé fordultak. Az most becsusszant a falba, és Huff Darklighter jelent meg a nyílásban. A pocakja egy pillanatra akadályozta, de sikerült belépnie a könyvtárba. Szürke árnyalatú arcbőréhez jól illett ősz hajkoronája. Darklighter karja és válla erőteljesnek látszott, e tekintetben vastag bajusza támogatta az összképet. Vendégeit megpillantva sötét szeme ridegen villant, de egy pillanat múltán már mosoly bujkált a szája szegletében.

- Gavin, örülök, hogy látlak. - Az öreg Darklighter hangjának tónusa nem illett a mosolyához, de Gavint őszinte örömmel ölelte magához, amiből látszott, hogy nincs köztük konfliktus. Huff megpödörte a bajuszát. - Ha kissé sötétebb volna a hajad, és serkenne már a bajszod, kiköpött apád volnál.

Mirax rejtve Corranra pillantott. Corran látta, hogy Gavin és Huff nem hasonlítanak egymásra, de most azt kellett tapasztalnia, hogy Huff ugyanolyannak látja Gavint, mint az apját. Biggs Huff szemében előbb volt hős, mint azt a Lázadók között kiérdemelte.

Huff elengedte unokaöccsét, és Mirax meg Corran felé fordult.

- Épp csak azért néztem ki, hogy közöljem, még egy kicsit várniuk kell rám. A tárgyalás jól halad.

- Értem, uram. - Corran egy lépést tett feléje, és már nyújtotta a kezét, bár Huff nem tett hasonló mozdulatot. - Én Corran...

Huff feltartotta a kezét.

- Később lesz idő a bemutatkozásra, ebben biztos vagyok. Nem akarok kellemetlennek tűnni, de...

Corran smaragd szeme résre szűkült.

- Ahogyan én sem szeretném jelenteni az Új Köztársaságnak, hogy a Darklighter-termékeket szállító űrhajók hét százalékkal több üzemanyagot fogyasztanak, mint szükséges... ha ugyan valóban a szállítólevélben szereplő árut szállítják. Gyanakvó lelkek feltételezhetik, hogy a rakomány hét százaléka illegális vagy egzotikus áru, és a probléma, ami ennek kivizsgálása után a nyakába szakadhat, több mint kellemetlen lehet.

Huff arcáról a halvány mosoly is eltűnt. - Kellemetlen barátaid vannak, Gavin.

- Corran a CorSecnél szolgáit, bácsikám.

- De már nincs hatásköre.

- Ez igaz, viszont még tudok bajt okozni. - Corran Mirax felé fordult. - Ő Mirax Terrik.

- Terrik? - Huff mosolya visszaköltözött az arcára. - Netán Booster Terrik rokona?

- Ő az apám.

- Értem.

- Hát persze hogy érti, uram. És azt is hamarosan meg fogja érteni, hogy azért vagyunk itt, hogy megalkudjunk a maga által egy birodalmi fegyverraktárból elrabolt fegyverekre, munícióra és pótalkatrészekre.

Huff most leplezetlenül elvigyorodott.

- Gondolhattam volna. Mostani látogatóm is éppen arra alkuszik. Ez érdekes.

Corran látta Huff szemében a mohóság fényét felcsillanni, amint éppen a leendő hasznot mérlegeli.

- Hé, arra a portékára nálunk jobb ajánlatot senki nem tehet. Senki.

- No lám, milyen érdekes - mondta Huff a tárgyaló ajtaja felé oldalazva. - Jó páran jártak már itt ugyanebben az ügyben. És mind azt mondták, hogy az ő ajánlatuk a legjobb. Roppant érdekes, nem?

Corran ordítást hallott a másik szobából. Huff kitárta az ajtót, s Corran megpillantott odabent egy hatalmas férfit, aki éppen akkor kászálódott fel egy filigrán székről. A férfi rövid, fehér-szürke sörtehajat viselt, és mellette Gavin, de még Huff is eltörpült. A jobb szeme helyén vörös sebhely tátongott.

- Most akkor megkötjük az üzletet, vagy nem?

Corran rávillantotta pillantását.

- Figyelj, haver, akár mehetsz is, mert a te időd itt lejárt. - Eszébe jutott a kantin, ezért arcára lassan kiültette jellegzetesen gonosz mosolyát, és hüvelykujjával Mirax felé bökött. - Ez itt Mirax Terrik, Booster Terrik lánya. Ha jót akarsz, elkotródsz innen.

A hatalmas férfi megtorpant, leesett az álla, azután kihúzta magát és harsányan nevetni kezdett.

Corran Miraxra pillantott.

- Ez most miért nem működik?

- A bárban azért működött, mert azok az alakok féltek az apámtól - mosolyodott el kényszeredetten Mirax.

- És ezzel a bohóccal mi a baj?

- Az, hogy ő az apám, Corran.